A „mester antioxidánsként” ismert glutation a sejtfiziológiai funkciók létfontosságú molekulája. Ez a tanulmány a glutációs tapaszok különböző szervek fiziológiai működésére gyakorolt hatásait vizsgálta az Electro Interstitial Scanning (EIS) módszerrel. A vizsgálatban két önkéntes csoport vett részt: az 1. csoport 10 önkéntesből (1 férfi és 9 nő, 18 és 86 év közötti), a 2. csoport pedig 20 önkéntesből (4 férfi és 16 nő, 19 és 80 év közöttiek).

Az önkéntesek sejtfiziológiai funkcióját 8 szervben (hasnyálmirigy, máj, epehólyag, belek, bal és jobb mellékvese, hipotalamusz és agyalapi mirigy) értékelték, miközben 4 hétig viselték a glutation tapaszt. Az 1. csoport önkéntesei napi 12 órát, a 2. csoportba tartozók pedig csak hétköznap 12 órát viseltek tapaszt.

A tesztelt hipotézis az volt, hogy a glutation tapasz napi 12 órás viselése 4 héten keresztül jelentősen javítja a szervek sejtfiziológiai funkcionális állapotát. Az adatok azt mutatták, hogy az 1. csoportba tartozó önkénteseknél a Gluthatione tapaszok rendkívül szignifikáns javulást eredményeztek az összes vizsgált szerv élettani funkciójában, legalább 72%-os statisztikai erővel. Az általános javulás minden szerv esetében szignifikáns volt, legalább 91%-os statisztikai erővel.

A funkcionális változásokat hetente figyelték, és táblázatokban mutatták be, amelyek a tipikus értékeket és a szórásokat mutatják. Az 1. táblázat mutatja az EIS értékeket egy önkéntes nő esetében, a 2. táblázat pedig egy férfi önkéntes esetében. A funkcionális állapot heti változásait Δ1, Δ2, Δ3 és Δ4 jelzi, és a változások átlagos értéke a teljes 4 hetes periódusban Δavg, míg a Δtotal a kiindulási értékekhez képest bekövetkezett változások teljes átlagát jelenti.